Nem bonyolítom a történetet. Ez  volt a nyaralás utáni hét, de még mindig szabadságon voltam. Még mit sem tudtunk a kis Manóról. Jókat játszottunk Botival, a 6,5 éves kisfiammal itthon. Voltunk moziban, pancsoltunk a medencében. Még sok jele nem volt az új Manó érkezésének. No aztán szokásos módon csináltam egy tesztet a megfelelő időben, ami negatív lett. Tovább folytattuk a szabadságot és a nyári pancsolást Botival. Pár nap múlva megszokásból, biztonságból csináltam még egyet, amelyet majdnem kidobtam, mert nem mutatott az semmit. Majd, amikor már fordultam a szemetes felé, akkor…., valamire figyelmes lettem. Mintha, mintha nagyon halványan jelezni akart volna nekem valamit. Mintha piszkos lenne az a fehér csík. Mintha valami lenne ott. No várjunk csak egy kicsit! És igen!! Ez már nem teljesen fehér csík!?!? Ekkor kaptuk az első hírt az új Élet érkezéséről. El sem hittük. Kiültem a kertbe a nyugágyba és vártam, hogy hazaérjen a családfő is:).

 

 

Pin It on Pinterest

Share This