Ezen a héten már tudtam egy kicsit gondolkodni arról, mi lenne jó, hogy lenne jó. Hogy kéne változtatni a terveken. Rá kellett jönnöm, nagyon sok mindent el kell engedni, ami eddig egyszerűnek tűnt. Egész biztosan kevesebb fér bele az időmbe, mint eddig. Elsősorban a fáradékonyság miatt. Nem érdemes csalódást okozni magamnak azzal, hogy nem érem el az elérhetetlen célokat. Így aztán azon gondolkodtam, mi esne jó, mi az, amire mindenképpen időt kell szánjak. Ezek közé tartozott a kisfiam iskolakezdése, a munkámban egy új termék bevezetése, az egészségem miatt kötelezően megteendő lépések, a napi torna, vizsgálatok és a sok-sok pihenés. És persze a kellemes időtöltés a családdal. Ezek eddig is fontosak voltak, de ezek mellé sok más dolog is befért. Így le kellett mondanom például az extra jógaóra tartásáról, egyrészt időhiány miatt, másrészt már nem esett volna jól a testemnek, harmadrészt a kismamajógára szerettem volna fókuszálni. Gondoltam, ha így alakult, ez a legjobb mindenkinek.

 

A fizikai síkon is sok minden változott. 😊 Ezen a héten jött elő az émelygés. No nem olyan komolyan, de olyan furcsa volt, sehogy nem volt jó.

Emellett hajnali 4-kor felébredtem és csak 6-7 felé tudtam visszaaludni. Este pedig már 6-kor nagyon álmos voltam. Elfáradtam. De mivel ezen a héten 3 napot kórházban töltöttünk, mert a kisfiam leesett a mászókáról,  3 napig alig mozogtam, ami még fáradtabbá és kimerültebbé tett. Persze a mászókás sztori sem volt kellemes, de mivel semmi baja nem lett szerencsére, így hamar túl lettünk rajta. Ez a mozgáshiányos lét azonban nem tett jót.

További érdekes testi tünetekkel kellett szembe néznem. A vizelési inger alábbhagyott, de a gyomrom és az emésztésem rendetlenkedett. A melleim is érzékennyé váltak és egyre kevésbé fértek bele a régi melltartókba, pedig még 2 hete sem volt, hogy tudunk az új Babuciról.

A hét második felében az émelygés fokozódott. Ha túl sokat ettem, az nagyon rossz érzés volt, amikor üres volt a gyomrom, enyhe hányingerre hasonlító érzés volt.

Jól esett a napi séta. Csütörtökön kétszer 20 percet sétáltam, egyszer reggel, egyszer pedig este. Másnap is sikerült ezt megismételnem. Csak javasolni tudom. Emellé még a kismama jóga is jól esett kiegészítésképpen. Amikor tudtam, relaxációval is kiegészítettem.

A kismama jóga mellett tornáztam is úgymond „hagyományos módon”, nem kismamásan, de kerülve a nehezebb gyakorlatokat és a súlyzós feladatokat. Ettől vártam egy kis erőnlétet.

Már lehetett érezni, hogy nem bírom az  erős fizikai intenzív terhelést. Mintha már az izmaim kicsit gyengülnének. Fontos, hogy kordában tartsam őket. Hízni még nem híztam sokat, de mégis nehézkesebben végeztem pár gyakorlatot.

Néha olyan volt, mintha gyorsabban verne a szívem. Néha pedig elzsibbadt a kezem, lábam. Ha sokáig tartottam egy pózban, akkor sokkal könnyebben elzsibbadt a kezem, vagy ha hirtelen álltam fel, akkor elszédültem. Ezek még nagyon pici változások, de ha figyel az ember magára, akkor ezeket észreveszi.

 

Ezen a héten már vettem pár új ruhát magamnak, mert szorítani kezdtek a nadrágok, ami nem tesz jót a vérkeringésnek és a babának.

 

Összefoglalva a heti tüneteket – ne riasszanak el senkit, nem olyan erőteljesek, inkább finom változások, amiket megfigyeltem:

  • Émelygés
  • Szédülés
  • Kar, láb zsibbadása
  • Fáradtság
  • Nehezebb mozgás
  • Hajnali 4-kor felébredés
  • Puffadás

 

Kezelésükre ezeket a módszereket találtam:

  • Sokszor kis étkezés
  • Kéz-láb mozgatása rendszeresen, izületi és miriggyakorlatok a jógában
  • Több pihenés
  • Mozgás, hogy tudjon az ember aludni, ne legyen olyan fáradt.
  • Alvás helyett is akár relaxáció

Pin It on Pinterest

Share This