Augusztus 11-12-ei hétvégén unokatesóméknál voltunk. Furcsán vette ki magát, hogy abban a másfél napban, amíg ott voltunk náluk, körülbelül  2 óránként látogattam a mosdót. Emellett elég gyakran lepihentem az ágyra, próbáltam úgy igazítani, hogy amikor a többiek is kicsit pihennének már, akkor relaxálgatok én is a kanapén. De volt amikor vízszintes helyzetbe is kerültem😊.  Néha alig tudtam a szemem nyitva tartani. A kávézás már nem jött szóba. Az alkoholtól pedig tartózkodtam. Furcsa egy látogató voltam.:)

Majd ezzel a hétvégével zártuk a 3 hetes szabadságom és kezdődött újra a munka. Ez amúgy is sokként éri az embert. Nem volt időm fáradtnak lenni, mert minden napra jutott valamilyen sürgős intézni való a munkában. Ezekkel végeztem is. Este aztán korán lepihentem.

Már elkezdtem odafigyelni a ruhákra is, hogy véletlenül se szorítsanak a nadrágok.

 

Jól éreztem magam összességében, de már másként tekintettem magamra. Még csak pár napja tudtam a lurkó érkezéséről, de már elkezdtem gondolkodni arról, hogyan kellene ezentúl módosítani a terveinket. Mivel be voltunk táblázva programokkal, például egy ingatlan ügyintézése is közbejött, nem volt sok időm ezt átgondolni. Csak az érzés volt bennem, hogy már nem azok a terveim, amik voltak.

 

És akkor egy kis visszaemlékezés ebből az időből a kismamás tünetekre – igaz halványan jelentkeztek, de azért megfigyeltem őket magamon:

 

  • Alhasi feszülés
  • Gyakori pisilés
  • Mellfájdalom
  • Korai kelés, este korán elfáradás
  • Néha szédülés
  • Lábzsibbadás
  • Hamar elfáradt a lábam és a kezem, ha sokáig egy helyben tartottam.

 

Ekkor még bármit tornázhattam, igaz, a súlyzókat félretettem.

Pin It on Pinterest

Share This