A FÉLELEM-ről
Beszéltem már nektek a félelemről.
Erről azonban nem lehet eleget beszélni.
Most ebben a cikkben foglalom össze a hatásmechanizmusát és azt, hogyan tudjátok “semlegesíteni” ezt az erőt – a jóga bölcselete szerint.
Miért van ott mindannyiunk életében a félelem?
Miért vagyunk szinte félelemre “programozva”? (ha nem kapcsoljuk be a felettes énünket.)
A válasz nagyon egyszerű: mert van 4 alapvető (ösztön) késztetésünk, amelyek kielégítése életbevágó számunkra.
Így vagyunk programozva.
FÉLELMET akkor érzünk, ha ezek kielégítését veszélyben érezzük. Így vagyunk „programozva” mindannyian.
Na de nézzük, mi az a 4 ösztönkésztetés, amelyek ilyen erővel befolyásol minket?
- Az evés
- Az alvás
- A létfenntartás
- A szexualitás
Egészen addig, amíg van elég élelmünk, eleget tudunk aludni, biztonságban érezzük magunkat és szexuális vágyaink is kielégítésre kerülnek – békében vagyunk.Na de mi történik, ha bármelyik kielégítése akadályba ütközik?
- Gondoltál már arra, mi történik, ha nem kapsz elegendő élelmet? Milyen érzés lenne?
- Mi történne, ha nem hagynának eleget aludni? Milyen érzés lenne?
- Milyen lenne, ha nem lennél biztonságban? Fenyegetve lenne az otthonod? Vagy úgy éreznéd, nem tudsz elég élelmet venni másnap? Milyen érzés lenne?
- És milyen érzés lenne, ha a szexuális vágyaid nem kerülhetnének kielégítésre?
Nem lenne “jó érzés”.
Egy idő után szoronganánk, félnénk.
De vajon miért? Hiszen nagyon ritkán fordul az elő, hogy valóban nem lesz élelmünk, valóban nem tudjuk megteremteni a szükséges feltételeket az élethez. Ahogy szokták mondani: “mindig volt valahogy”.
De ott tartottunk, hogy negatív érzelmek jelennek meg bennünk. Nézzük végig a folyamatot!
Melyik a legerősebb ösztönkésztetésünk?
E négy primitív forrás közül a legerősebb a létfenntartás. Ebbe beletartozik a mindennapi élethez szükséges dolgok előteremtése, de az élethez való ragaszkodásunk is (halálfélelem). Félünk, hogy nem tudjuk fenntartani önmagunkat és családunkat.
Ha úgy gondoljuk, ösztönkésztetéseink kielégítése akadályba ütközik, akkor FÉLÜNK.
Minden veszély fő gyökere a félelem, a félelem szokása tulajdonképpen megidézi a veszélyt. Az ellenőrizetlen félelem napról-napra egyre erősebbé válik, míg végül el nem veszíti az önbizalmát.
A legnagyobb félelem maga a félelem.
A félelmek az elmében születnek, és ha nem vizsgálják meg őket, növekedni fognak. Ha minden félelmet bent tartunk, egy idő után megbetegszünk.
Mit okoz a félelem bennünk?
Érzéseket.
Hét negatív érzelmet különböztetünk meg, amelyeket a félelem generál bennünk, amikor úgy gondoljuk, valamelyik alapvető ösztönkésztetésünk kielégítése akadályokba ütközik:
- Vágy: vágyunk valamire
- Düh: dühösek leszünk
- Büszkeség: büszkék leszünk
- Féltékenység: féltékenyek leszünk
- Ragaszkodás: ragaszkodunk valamihez
- Mohóság: mohók leszünk
- Egoizmus: egoisták leszünk
A vágy (= káma), a mindenek felett álló negatív érzelem. A káma, a legfőbb vágy okozza a zavart az élet tavában. A káma minden érzelem anyja. Ez a vágy keveredik az önzéssel, így a káma nem arra motivál, hogy másokat szolgáljunk, hanem inkább irányítja az életet és én-központúvá tesz. A vágy minden motiváció fő tényezője. Fontos megérteni a gondolkodási folyamatokat, még fontosabb megérteni az érzelmeket, amelyek megzavarják a gondolkodást.
Mit tehetünk akkor mégis?
El kell-e könyveljük, hogy mindig van olyan helyzet, amikor nem tudjuk kielégíteni ösztönkésztetéseinket, ezért mindig félni fogunk valamitől? Vagy van más megoldás?
A félelem valójában egyáltalán nem is létezik! Olyan, mint a sötétség, ami a fény hiánya. A Nap sosem látott még sötétséget. A félelemnélküliséghez belső erő és bátorság szükséges.
Nézzük, mit mond Patandzsali jóga szútrája erre!
Nézzük meg újra az összefüggéseket:
- vannak az ösztönkésztetéseink és
- van a rá adott reakció: először a félelem, utána a negatív érzelem
Aha!
Akkor foglalkozzunk kicsit ezzel a két ponttal!
Mi történik, ha felismerjük a szükségleteinket és elkezdjük őket tudatosítani? Az ösztönös irányítás alól a tudatos irányításunk alá vonjuk őket? Lehetséges-e ez?
Lehet-e, hogy a ösztönkésztetéseinkkel összefüggésben lévő érzelmeinket, reakcióinkat befolyásoljuk?
A jóga két irányból közelít és segíti, hogy ne a szükségleteink irányítsanak:
- Az első a vágyaink kérdése: eszközöket ad arra, hogy kevesebbre vágyjunk (vairágja)
- A második: szilárd belsőt eredménye,: befelé visz, önmagunk erőforrásai felé: olyan erővel ruház fel, amely lekapcsol a külvilágról, szükségleteink lecsökkennek a bennünk lévő „isteninek” a felfedezésével párhuzamosan (abhjásza)
-
Vairágja: vágyaink csökkentése
Vairágja a Szútra szerint: az elme neutrális állapota, amikor semmiféle érzelmi reakciót nem ad egy adott érzéktárgy jelenlétére vagy hiányára – és ez nem apátia vagy depresszió következménye.
Nézzük, hogyan tudunk kevesebb vággyal élni? Ugye az első negatív érzelmet is vágynak hívtuk. Miért ilyen negatív szó ez? A vágy szó számomra egy hiányt jelöl, amely még nincs meg. A jövőről szól, a hiányról. Hiányzik belőle a megelégedettség, az öröm. Mintha a „ma” nem lenne elég, kellene még valamire vágynom a teljességhez.
Tehát az első lépcső az öröm megélése abban, amit jelenleg ma megkapok az élettől. Az első az elégedettség ezzel, ezen dolgokban az örömteli pillanatok felfedezése. Egy finom kávé elkortyolgatása, a gőzölgő tea illatának élvezete vagy az esti vacsora mellé töltött vörösbor élvezete. De lehet ez egy somlói galuska vagy egy feledhetetlen pillanat a családunkkal, elégedettség a jelenlegi tárgyainkkal és öröm a mindennapi pillanatainkban.
Az első lépés az elégedettség azzal, amink van.
Ha pedig úgy érezzük, jelenleg is túl sok mindenre vágyunk ezeken felül, vagy a jelenlegi tárgyainkra és/vagy szokásainkra sincs szükségünk, akkor elkezdhetjük a vágyak-helyettesítését. Elkezdhetjük a vágyaink-cseréjét. Mindig lecserélhetjük egy magasabb értékűre. Mindig csak 10%-ot változtassunk, mert akkor lesz feldolgozható számunkra. Ha párhuzamosan gyakoroljuk a megelégedettség és az elengedés képességét, szép lassan, hónapról hónapra sok apró lépést megtéve hatalmas változásokat érhetünk el az elménkben és a külvilágban.
Egyfajta minimalista élet felé kezdhetünk közelebb kerülni: amikor nem vágyunk annyi mindenre és elégedettek vagyunk azzal, amink van.
Az előbbi sorok félreértésre adnak okot, ezért még pár gondolat ehhez:
Ahogy az Upanisadokban is le van írva, a világ dolgai azért vannak, hogy élvezzük és használjuk őket. A “probléma” akkor kezdődik, amikor ezekhez elkezdünk “ragaszkodni”. Amikor birtokolni szeretnénk a tárgyakat, amikor egyre többet szeretnénk magunknak. Tehát nem jelentik a fentiek azt, hogy ne élvezhetnénk a világ összes tárgyát, helyét, szépségét. A ragaszkodásmentes hozzáállás, a birtoklásvágy hiánya az, amely segít az elménket tisztán tartani és segít a félelmeink legyőzésében.
-
Abhjásza: belső erő
Abhjásza a szútra szerint: az elme szilárd nyugalmának kiművelésére irányuló törekvés. Egy általános nyugalomra törekvés, melynek kiművelésére összes cselekedetünknek irányulnia kell.
Hogyan segít az elme szilárd nyugalma a félelmeink leküzdésében? A félelem tárgyára adott reakciónk megválasztásával segít. Egy erős elme nyugalommal reagál a félelemteli helyzetekre is. Nemcsak a belső ereje, de a hite is megvan ahhoz, hogy az ösztönkésztetései felett uralmat gyakoroljon.
Ez a nyugalom viszont nem jön csak úgy magától. 🙂 Megfelelő attitűddel, hosszú időn át, megszakítatlanul kell hozzá gyakorolni.
Az abhjásza egyfajta visszahúzódás a külvilágból a saját belső világunkba, amelynek megfigyelése útján tudjuk érzelmeinket felismerni, majd tudatossággal megtisztítani és átalakítani. Így jön létre egy “erős elme”, amely nyugodt és ösztön-késztetéseit uralni képes.
A jóga összes eszköze, 8 ága (jámák, nijámák, ászanák, pránajáma, prátyahára, dárana, djána, szamádi), a vairágja és abhjásza fejlesztését segíti. Abban segít, hogy felismerjük vágyainkat, érzelmeinket, ezeket képesek legyünk tisztítani és egyre finomabbra cserélni. Segít abban, hogy érzelmeink tisztulásán keresztül, a belső erőnk megtalálásán és fejlesztésén át egy csendesebb, erősebb személyiségünk és elménk legyen, amely – még ha meg is ijed – tudatosságal felül tud kerekedni a félelmén.
Összefoglalva
ÖSZTÖNKÉSZTETÉSEK => FÉLELEM => VÁGY+6 NEGATÍV ÉRZELEM ====>> VÁGYAK CSERÉJE + BELSŐ ERŐ FEJLESZTÉSE
Személyesen úgy gondolom, hogy a vágyak cseréjének, az elme szilárdságának – és a hozzájuk vezető útnak – az eredménye egy mély istenhit. De fordítva is igaz szerintem, aki egy mély istenhitet hoz létre magában, egy szerényebb, csendesebb, szilárdabb elmét művel ki, kevesebb ragaszkodással a világ dolgaihoz.
Tehát a végszó legyen az, ha hinni tudsz abban, hogy minden történésnek van egy magasabb értelme és létezik egy isteni erő, egy végtelen szeretet, akkor azt is képes vagy elhinni, hogy ez az erő gondoskodni fog minden szükségletedről – tehát nincs szükséged félelemre.
Ez az, amit szerettem volna elmondani nektek, ebben a nehéz időszakban. A mindenen átlendítő hit erejéről – a félelemmel szemben.
Legjobb barátnőmtől és Anyukámtól is kaptam ezt a számot:
Ne félj, mert megváltottalak…. https://youtu.be/uuNHcIohz08
Arról majd egyszer még írok, hogy a kereszténység és a jóga himalájai bölcseletének gyökerei hogy fonódnak össze.
