Beszélgetés Dr. Egely György parakutatóval
J.I.:
Nagy szeretettel köszöntjük a VNTV kedves nézőit, a Paraperceket látjátok Dr. Egely György barátommal beszélgetünk. Kicsit provokatív a téma. Tudjátok, hogy mi Gyurival már 1990 óta ismerjük egymást, azt megelőzőleg csak a TV-ből ismertelek, csináltad a Nulladik típusú találkozások című műsort. Aztán több kutatási munkádban részt vehettem, így barátkoztunk össze. De! Nem csak én figyeltem föl a munkásságára, mint utólag kiderült. A CIA is már gyűjtögette akkori a másképp gondolkodókat, nem csak Gyuriról van szó, hanem valószínűleg minden új kutatási irányt elkezdtek megfigyelni, megpróbálták az agyleszívásokat már akkor elkövetni. A hidegháború végefelé tartunk ebben az időszakban.
Hogy lett nyilvánvaló számodra, hogy a te kis kutatásaidat, utazásaidat a CIA finanszírozza?
E.Gy.:
Én úgy kerültem a képbe, hogy amikor az Egyesült Államokban dolgoztam az ottani atommag-kutatóban, a Brookheaven National Laboratóriumban, ahol én egy bécsi ösztöndíjjal dolgoztam az atomerőmű baleseteken. Ott kezdtem el könyvtárazni és érdeklődni a paranormál jelenségek iránt. Akkor kezdtem ezt a vitalitás, bioenergia, vízforgatás dolgot csinálni, és így sok-sok éven át kutattam aztán a saját pénzemből, saját időmből New York-i, londoni könyvtárakban, és itthon csináltam a laboratóriumi méréseket. Erre figyeltek föl amerikai kutatók, akikkel jó barátságot kötöttem. Minden érdekelte őket, ami a vasfüggöny mögötti paranormális kutatásokról szólt, és így kerültem az ő látómezejükbe, illetve kölcsönösen.
J.I.:
Ebben az időszakban te sok, a Szovjetunióból származó tudóssal, parafenoménnal dolgoztál együtt. Több előadásodon voltam, ahol a szemükkel gurították a tollat, meg fölragasztották a testükre a vasalót, satöbbi. Pont ennek az időszaknak a legérdekesebb szakasza volt a te életednek abban az időszakában.
E.Gy.:
Az egész paranormális kutatást az hozta a felszínre, hogy mind a CIA, mind a KGB (akkor a kínaiak még nagyon alul voltak), minden eszközt bevetett és finanszírozott, ami megbízható híreket hozott a másik oldalról. Azt tudjuk, hogy a szovjet KGB-nek is volt egy nagy, paranormális kutatással foglalkozó részlege, de erről nekem konkrét információ kevés van. Amit én jól ismerek, az a CIA által finanszírozott amerikai kiber- vagy inkább pszi-háború, ugyanis megismerkedtem a Stanford Research Internationalben zajló kutatással, de azt sokkal később tudtam meg, hogy ezt a CIA finanszírozta.
J.I.:
Ha akkor tudod, hogy a CIA áll mögötte, akkor is belemész?
E.Gy.:
Hát hogyne! A CIA finanszírozta azt, hogy én elmehessek amerikai konferenciákra. Így voltam Bostonban, Princetonban és Edinburgh-ban ilyen parajelenségekkel foglakozó konferencián, és amikor speciális anyagigényem volt – nagyon vékony platinadrótok, könyvek, folyóiratok –, akkor azt ők, az amerikai kutatók küldték meg nekem. Sőt az amerikai kutatók közül kettő meg is látogatott minket. Eljöttek Budapestre, hogy Gyimesi Zoltánnal, az Atomenergia Kutatóintézet akkori igazgatójával beszéljenek, és engedélyt kértek és kaptak arra, hogy munkaidőn kívül foglalkozhassak ezekkel a bioenergetikai kérdésekkel, mert ezzel egedül foglalkoztam az egész világon, azelőtt is meg azután is egyébként.
J.I.:
Háromszor rendeztünk közösen pszichotronikai konferenciát – a Tudományos Akadémia nagytermében volt az első –, és ott már a második alkalommal is mondtad nekem, hogy azért érdekes emberek vannak a közönségben, a japán fotóstól kezdve mindenki a szabadenergiai kütyüket fotózta. Mai szemmel visszatekintve szerinted ott úgyszintén a CIA emberei követték a munkádat?
E.Gy.:
Is-is, a CIA is és a KGB is.
J.I.:
De például tudjuk, hogy az orosz kutatás egyik vezetőjét nem engedték el Magyarországra, ő is egy meghívott vendégünk volt, neki is rengeteg publikációja volt ebben a témában.
E.Gy.:
Tehát konkrétan az történt, hogy pontosan tudták, hogy az emberi elme segítségével be lehet hatolni… Tehát ha Kaliforniában rádióhullámoktól elzárt laborban ül valaki, és mélyen meditatív üzemmódban rágondol arra, hogy Szibériában a föld alatt egy orosz titkos katonai laborba lemegy a föld alá, akkor rá tudott koncentrálni arra, hogy milyen gépek vannak ott. Sőt ami számomra iszonyatosan megdöbbentő volt, hogy ottani lezárt páncélszekrényekben lévő kutatási jelentésekből egy-egy oldalt el tudtak olvasni így, orosz nyelven. Egy amerikai fenomén, aki, mint később kiderült, kis tanulással úgymond hétköznapi ember lehetett – azért volt prioritása, rendőrök, pszichológusok, művészek kivételesen jó páciensnek bizonyultak, a szenzitív emberek. Jó képességűek voltak ezekhez a pszi-kísérletekhez. Ez miért érdekes? Akinek van mobiltelefonja, az biztos, hogy találkozott már a telepátiával, például hogy gondolt a „Józsira”, aki abban a pillanatban bejelentkezett, mert ő már abban a pillanatban tárcsázott és rágondolt akkor. A gondolat gyorsabban terjedt tehát, mint ahogy a mobilhálózat fölépült volna.
J.I.:
Ahogy mondtad, mint amikor egy teljesen leárnyékolt kalitkában ül az ember, ahol az elektromágneses hullámok nem terjednek, hanem teljesen más energiaformának kell ahhoz működni. Ezt úgy hívjuk, hogy fantomizálni tudja azt a területet, ahonnan információt szed le. Először tőled hallottam azt a fogalmat is, hogy ESP (Extrasensory Perception), amikor előrelát a jövőbe, illetve ott vannak a halottlátók, akik visszafelé látják a bűnügyeket – 70%-ban ezek is működnek. Ugyanerről a technológiáról beszélünk, ilyen a woodoo-zás is, amikor megvan annak a személynek a haja, bármije, hogy tudja fantomizálni a lenyomatát. Abban a pillanatban tud úgy energiát küldeni, aminek az energia-mibenlétéről nem tudunk. Tehát ez úgyszintén egy olyanfajta kutatási ág, amivel nagyon jó lenne foglalkozni. Mi ennek a fő vetülete most, hogy már nincs hidegháború, de még mindig kémkednek egymás után a nagyhatalmak.
E.Gy.:
Ez volt az első szisztematikus, nem amatőr alapon végzett kutatás – mert annak idején a Curie házaspár is erősen benne volt az asztaltáncoltatás-kutatásban, vagy az 1890-es években a Crux, aki a gázkisüléses csöveket megcsinálta meg a Talliumot felfedezte, szintén benne volt a paranormális pszichokinézis kutatásban nyakig, és nagyon jó színvonalú eredményeket ért el. Tehát ezek mind azt mutatják, hogy a mai fizika édeskevés ahhoz, hogy a tudat működését leírja. Ezért az atommag fizika mellett az agykutatás vagy a tudatkutatás a teljes sikertelenség, a totális pöcegödör a tudományban, mert azt gondolják, hogy a múlt századi fizika meg kémia, a gimnazista tananyag elegendő a tudat kutatásához. Hát nem. Ott apait-anyait be kellene adni, és meg kéne érteni, hogy működik a tudat. De! Ha tagadják és tiltják az összes jelenséget, amit az emberi elme egyáltalán mutat, akkor önmaguk semmisítik meg annak a lehetőségét, hogy megismerjék az emberi tudatot. Miért baj ez? Mondhatnánk azt is, hogy ne izgasson minket, hogy nem értik, hogy működik a memória meg a tudat. De az a probléma, hogy ezek az emberek a lélek létét is tagadják, ezért a betegségeket nem lehet megérteni, hiszen a betegségek jelentős része a lélek betegsége.
J.I.:
Hány éve vallod ezt? Azért volt olyan időszakod, amikor ezt nem így gondoltad.
E.Gy.:
Így van. Kijön valaki a Műegyetem padsoraiból, totál kocka és vulgármaterialista, annál nem lehet süllyedni, mint ahogy a hőerőgépész kijön. Tud nagyszerűen belső égésű motort, kazánt, atomerőművet méretezni, de kerek perec azt mondja, hogy lélek márpedig nincs, mert nincsenek egyenletek, kísérletek, semmit nem tudunk az egészről, és a tudomány pedig milyen nagyszerű, mert ugyan a turbulens áramlást nem tudunk leírni, de sok minden mást.
J.I.:
Mi van az asztaltáncoltatással? Valaha részt vettél ilyenen?
E.Gy.:
Igen. És akkor találkozik az ember az életben azzal, hogy egész nap csak számoltam az egyenleteket a számítógépen, és fájt a fejem, mentem haza a koszos kis albérletembe, és sorban oltottam el a lámpákat mentálisan. Amikor először megtörtént, azt hittem, csak peches vagyok, hogy pont akkor romlik el az összes lámpa – ezek gázkisüléses higanygőzlámpák voltak –, aztán másodszor is, harmadszor is… De amikor ez huszadszor megtörténik, hogy fejfájáskor eloltom az agyammal a lámpát, akkor beugrott, hogy nem a lámpák rosszak, mert másnap is világítanak. Hanem ott van korreláció, hogy a fejfájás esetén, amikor padlógázzal működtettem az agyamat egész nap, ez a fokozott agyi tevékenység az, ami végig eloltja a lámpákat. Ezzel nem egyedül voltam, csak nem volt egy fórum, ahol a hasonló eseteket megoszthattuk volna. De az ilyen esetek, az asztaltáncoltatás, a telepátia vezetett rá arra, hogy az emberi psziché messze a tankönyvfizikán túlnyúló, óriási lehetőségeket mutat számunkra, hogy merre lehetne még a technikával haladni. Erről mindig csodálattal szoktam beszélni, hogy a természet micsoda lehetőségeket villant meg előttünk. Az agykutatás helybenjárása, hogy nulla a haladás az elmúlt száz évben, az annak a következménye, hogy ők azok, akik legjobban tagadják ezeket a jelenségeket. Egyszerűen azért, mert ők a megoldásokat még mindig a gimnazista tankönyvben keresik. Ez a tudomány pöcegödre.
Az amerikai hírszerzők által fizetett fizikuscsoport eredményei pl. a Mindrace című folyóiratban, könyvbe is megjelentek. Azt vették észre például a távolba látásos kísérleteknél, hogy nem csak a távolba tudnak látni, hogy mi van itt meg ott, hanem időben előre is. Ez döbbenetes volt. Elmondom, hogy néz ki egy ilyen kísérlet. Tegyük fel, hogy van Budapesten kijelölve és borítékba leírva száz épület, amit föl kell egy ún. adó embernek ismerni, a vevő pedig ott ül egy kalickában, és lerajzolja, mit látott az adó. Mondjuk a Gellértszálló, a Parlament, a Mátyástemplom, és így tovább. Elküldünk egy embert, hogy indulj el a Körúton, a kísérletvezető majd megmondja neki, hova kell mennie, míg az alany, aki ül egy lezárt szobában, megpróbálja telepatikus kapcsolatot létrehozva kitalálni, mit lát az az ember. Ez nagyon sikeres, és a hétköznapi ember is meg tudja csinálni: ha rákoncentrál egy másik, általa jól ismert emberre, akkor láthatja azt, amit ő lát. Csakhogy néha az adó emberek által kisugárzott jeleket a vevő ember hamarabb lerajzolta, mint ahogy a másik odament volna a kijelölt épület elé. Már akkor lerajzolta, mit fog majd látni a jövőben. Ez azt jelenti, hogy felcserélődött az ok-okozat. Ez olyan, mintha hamarabb megkapnád a postán azt a levelet, amit még meg sem írtak. Ez a mostani fizikai gondolkodásunkat nagyon hanyattveri, de ha több, mint három dimenzió van, magyarul van túlvilág, abban az esetben az időben is lehet ugrálni – ez a tér-idő kontinuum feloldása lenne. Ez nekünk furcsa, akik be vannak rakva a 3D-be.
17:50
J.I.:
Az előző adásban arról beszéltünk, hogyha ilyen rezonátorkazánokat létre hozunk, akkor ott energiakinyerés van, minimális széndioxid kibocsátással. Amikor ott van a sámán, és ott a tűz körül ugrál, és rázza a dobját, ugyanezt a fajta effektust veszi föl vagy rezonanciába kerül, és abban a pillanatban tud dimenziókat lépni (hogy előre-hátra tudjon lépni is). A két effektust szeretném párhuzamba állítani, hogy ezeknek van-e valami összefüggése, hogy a rezonáló rendszerekkel lehet hidegfúziót létrehozni, és ugyanez a mentális rendszerekben. Mert ha egyszer leülök, és e kell jutnom ahhoz a mélymeditációs állapothoz, hogy én ezzel a képességgel rendelkezzem, ehhez általában vagy imaginációt használok – valami tárgyra gondolok, vagy valami folyamatosan mantrázok. Ez a mantra az, ami a rezonancia ebben a rendszerben.
E.Gy.:
A rezonancia a ráhangolódás a két rendszer összehangolódása. Ez egy nagyon univerzális princípium, és mindenütt használható, nem csak a rádiózásban. A telepátia a leggyakrabban az anyák a pici gyerekkel élik meg, mikor a pici gyerek még nem tud beszélni, mégis kommunikálnak egymással. Teljesen megérzi, hogy az anya vagy a szülők milyen lelkiállapotban vannak; a kisgyereket nem lehet átverni, jó házasságot játszani, hogy ha gyűlölik egymást. A kisgyerek mindent megért, sokkal ösztönszerűbben okosabbak. A szerelmespár annyira rá tud egymásra hangolódni – biztos ezer plusz egy ilyen élményt átéltek a nézők –, mikor nagy, felkavaró szerelemben vannak. Érezték és tudták, mit csinál a másik, nem is kellett telefonálni. Ez egy univerzális princípiuma az életnek, nagyon fontos, ez a rezonancia és ráhangolódás, és természetesen a rezonanciában minden fölerősödik. Én a mi kis széndioxid-bontós kazánunkban én erre rájátszottam, de az iskolában meg azt tanultam, hogy messze el kell kerülni a rezonanciát, mert az szétveri a készüléket.
