Gondolatok személyes iránytűnkről
Miért is beszélek az időről? Mert az idő az életünk. Sok-sok perc összessége.
Fontos, hogyan használjuk ezeket a perceket. Életünk naptárját.
Régi személyes problémám, hogy túl sok mindent szeretnék. Egyszerre. Ismerős neked is ez a probléma?
😊
Ezért tökélyre fejlesztettem az idő menedzselését: hogyan tudok sok mindent elvégezni – viszonylag rövid időn belül.
Igen ám, de mi történik ilyenkor? Túl sok energiát teszek (több dologba) egyszerre. Túl sok energiám „fogy” el – túl hamar.
Így aztán szerencsére jó vagyok energiamenedzsmentben is.
😊
Egy ideig motiváló volt, hogy megtaláltam a módját annak, hogyan töltsem fel önmagam könnyedén és élvezzem a sok feladat – sok eredmény körforgását. De ahogy érkeztek az újabb és újabb célok (természetesen az újabb és újabb „eredményekkel” a végén), idővel úgy éreztem, elfogyott az összes szabad kapacitásom.
Mindig definiáltam, mi a fontos számomra. Nem csak a feladatokról volt listám, hanem az eseményekről, a kapcsolatokról, kit kéne felhívni, kivel lenne jó találkozni. Ha kisgyermek van a háznál, sokszor mindegyikre kevesebb idő jut, így még inkább át kell gondolni, mire jut idő. Ha a tudatosítjuk a fontos dolgokat, könnyebben mondunk nemet a nem fontosra. Ez a tudatosság sokat segít a mindennapi tervezésben nekem. De két kisgyermekkel már sokszor nem sikerül az összes fontos prioritást tartani. Így ez egy mindennapi „harc” sokszor: a fontos dolgokra mind időt és energiát találni. Mert az idő és energiamenedzsment kéz a kézben járnak.
Így jöttem rá, hogy az időmenedzsment egyben a „nemet mondás” harca is. Vagy inkább az „IGEN-mondás” ünneplése: „igen” önmagunkra és a nekünk fontos dolgokra. Így tesszük lehetővé, hogy tényleg minőségi idő jusson a „többire”, „többiekre” is.
Legalábbis én így érzem. Ha nem jut idő önmagamra és a leges legfontosabb dolgokra, előbb vagy utóbb, rosszul érzem magam. Nem csak lelkileg, hanem fizikailag is. Így fontos, hogy időt találjunk a legfontosabb dolgokra, amibe önmagunk is beletartozunk.
Az igen-mondást önmagamra minden nap tanulom – ez egy fejlesztendő területem. Így most az idő és energiamenedzsment tökéletesítése után az igen-mondást-magamra tökéletesítem. Ez egyfajta határhúzás. Egy DÖNTÉS. Ez a kiindulópont. Egy döntés arról, hogy igent mondok magamra és meghúzom a határokat.
Igen ám, de hogyan húzzam meg a határokat? Mi ad kiindulópontot? Szükséges egy iránytű, mi alapján döntünk, mi is fontos számunkra. Ezért gondolom azt, hogy az igazi időmenedzsment alapja az értékrend. A saját személyes értékrendünk kialakítása.
A saját értékeim alapján határozom meg a céljaim és a fontos tényezőket, szereplőket, elemeket és ehhez igazítom az időmet.
Az értékek kialakításában sokat segít az ősi iratok, szent iratok, javaslatok tanulmányozása.
Sokat foglalkozok az időm ilyen irányú átgondolásával. Egyre tudatosabban húzok határokat, döntök a számomra fontos dolgok mellett. De ennek az elméletnek a tudatában is rendszeresen olyan helyzetbe kerülök, hogy egyes feladatok több időt igényelnek, mint gondoltam és nem jut időm mindenre. Néha a házimunka vagy valamilyen más munka elviszi az időt. Vannak ilyen napok. A lényeg számomra a törekvés és az, hogy hosszabb távon egy fejlődő irányba mutasson az időm és életem menedzsmentje. Ez nem mindig egy felfelé haladó görbe. Néha vannak benne gödrök, amelyek után újult erővel tudatosíthatjuk a jól és a kevésbé jól működő dolgokat az életünkben.
Egy-egy ilyen kevésbé „sikeresnek” érzett időszak után igyekszem a legfontosabb dolgokkal kezdeni a napom, hogy ezekre biztosan jusson idő. Ilyen például a reggeli jóga vagy napközben egy séta – akár egy meetinggel összekapcsolva. De lehet ez egy beszélgetés vagy csak egy motiváló bekezdés elolvasása. Igyekszem 10 perces egységekben gondolkodni. Ha sikerült magam jó formába hozni, akkor jobban el tudom dönteni, mi is a fontos, ráadásul gyorsabban el is végzem a feladatokat.
Vannak napok, amikor nem csak a 10 perc jóga fér bele a napomba, hanem akár egy 10-15 perces séta is. Ez után sokkal határozottabban látom, hogy az egy oldalas feladatlistámból – amelynek teljesítésére esélyem sincs -, mely feladatokat fogok elengedni és melyek azok a dolgok, amelyek nem várhatnak. Ma például ilyen volt a közös ebéd a kisfiammal. Ez az idő nem jöhet vissza. A pandémia nagy ajándéka. Nem lehet tologatni a közös ebédeket és közös bringázásokat, mert az idő rohan és mindjárt felnő. Ma ez a fontos. Erre szeretnék emlékezni sok-sok év múlva.
Így, ha nincs egy órám, általában van 10 percem. Ha nincs energiám, nem tudok jól dönteni. Ha nem írom le a feladataimat, nem látom át őket. Ha nem látom az értékeimet, a számomra fontos dolgokat, nem tudok megfelelően dönteni.
A saját értékeim azonosítása után jönnek az időmenedzsment tippek és trükkök. Például leírok mindent, ami segíti a tudatosságom, így a listáim által egyensúlyozok anyukaként a napi munka – az énidő, energizálás – család között. Ez nem egyszerű. Minden nap lesz, ami kimarad. De örülök annak, ami belefért. Én ma nagyon örülök a közös pillanatoknak a kisfiammal, a telefonbeszélgetésnek a férjemmel,a 3×10 perc mozgásnak és alig várom a közös pillanatokat a másik kisfiammal, este.
Mivel hétvége jön, már azt is kitaláltam, hova megyünk kirándulni hétvégén, mert ez fontos.
Természetesen ma sem utaltam el a befizetendő csekkeket, nem küldtem el a bemutatkozásom és a szerződéseket. A munkámmal sokat haladtam. Ami fontos volt, az belefért! A többit pedig szépen lassan beiktatom a következő hetekben. Elintézhettem volna azokat is, de akkor most fáradt lennék és kevesebb lennék pár boldog pillanatokkal.
Legyél tudatos az idődre! Mondj IGEN-t a neked fontos dolgokra!
Hozd meg a döntést még ma!
De mik is azok!
Fedezd fel az értékeidet, a fontos területeidet és tervezd az idődet!
Gyere az Idő- és Életmenedzsment tréningünkre vagy a Változom 6 hetes kihívásra!
Szeretettel,
Mevu
