Nemrég egy időgazdálkodás-tréningen jártam, és már az első percekben elhangzott egy mondat, aminek nagyon megörültem…
Tartalom
- Miért nem lehet valójában az időt menedzselni?
- Az energiamenedzsment a testünknél kezdődik
- Az időmenedzsment valójában életmenedzsment
- Más időbeosztás működik egy kétgyerekes anyának
- Nemcsak az órát, a saját ritmusunkat is érdemes figyelni
- Mi lenne, ha nem bírálnánk folyton magunkat?
- Mi van, ha most ennyi fér bele?
- Tervezni vagy jelen lenni?
- Az élet mint egy Rubik-kocka
- És nekem mi a jó?
- Mi van, ha már most is szinte minden jó?
- Egy kérdés, ami segíthet eldönteni, mi legyen a fontos
- Lehet, hogy nem több időre van szükségünk
- Röviden az időmenedzsmentről és energiamenedzsmentről
Időmenedzsment helyett energiamenedzsment: hogyan alakítsuk az időbeosztásunkat a saját élethelyzetünkhöz, energiaszintünkhöz és ritmusunkhoz?
Nemrég egy időgazdálkodás-tréningen jártam, és már az első percekben elhangzott egy mondat, aminek nagyon megörültem:
Az időt nem lehet menedzselni. Csak az energiánkat.
Talán azért is tetszett ennyire, mert én is hasonló gondolat mentén hoztam létre évekkel ezelőtt az Élet- és időmenedzsment tanfolyamomat. Már akkor is azt éreztem, hogy valójában nem az a kérdés, hogyan osszuk be minél ügyesebben a nap 24 óráját, hanem az, hogy milyen iránytű szerint osztjuk be az életünket, az időnket és az energiánkat.
Később létrejött az Energiamenedzsment tanfolyamom is, ezért különösen jó érzés volt, hogy ezen a tréningen már az első percekben megjelent az energia fogalma.
Sok mindent kaptam ettől a naptól. Voltak új felismeréseim, de legalább ilyen fontos volt, hogy sok mindenben megerősített, és emlékeztetett arra, amit valahol már eddig is tudtam.
Miért nem lehet valójában az időt menedzselni?
Mindannyiunknak ugyanaz a 24 óra áll rendelkezésére, de nagyon nem mindegy, hogy ebben a 24 órában mennyi energiánk van, mikor vagyunk igazán aktívak, milyen élethelyzetben vagyunk, és milyen szerepeket kell egyszerre betöltenünk.
Ezért számomra az időmenedzsment egyre kevésbé arról szól, hogy minél több feladatot préseljek bele a naptáramba.
Sokkal inkább arról, hogy a megfelelő feladatra, a megfelelő időben legyen energiám.
Ehhez pedig először saját magunk működését kell megismernünk.
Az energiamenedzsment a testünknél kezdődik
Az egyik legerősebb felismerésem az volt, hogy talán nem véletlen, hogy a jóga nyolc lépcsőjében a szellemi-etikai alapok, a jamák és nijamák után rögtön a fizikai test következik: az ászanák.
Mielőtt nagyon messzire mennénk, a testünkkel kell foglalkoznunk.
Ha nincs energiánk, ha fáradtak vagyunk, ha fáj valamink, ha nem alszunk, nem mozgunk, nem iszunk eleget, hiába próbáljuk tökéletesen megszervezni az életünket.
És talán éppen ettől olyan nehéz az energiamenedzsment.
Mert ezt nem lehet holnap bepótolni.
Nem lehet pénteken bepótolni azt a szünetet, amit hétfőn nem tartottunk meg. Nem lehet hétvégén visszamenőleg inni azt a vizet, amit egész héten elfelejtettünk. És nem biztos, hogy néhány nap pihenéssel helyrehozható az, ha hónapokon keresztül túlhajtottuk magunkat.
Minden egyes nap, sőt sokszor minden egyes órában újra figyelnünk kell önmagunkra.
Megállni. Inni. Mozogni. Pihenni. Levegőt venni. Észrevenni, hogyan vagyunk.
Az energiamenedzsment ezért nem egyszerűen egy újabb technika. Sokkal inkább egy folyamatos kapcsolat önmagunkkal.
Az időmenedzsment valójában életmenedzsment
Minél többet foglalkozom ezzel a témával, annál inkább azt érzem, hogy az időmenedzsment valójában életmenedzsment.
És ehhez hozzátartozik az életcélunk, az aktuális élethelyzetünk és az is, hogy éppen milyen szerepeket töltünk be.
Nem biztos ugyanis, hogy életünk minden szakaszában ugyanaz a feladatunk.
A jóga bölcselete is beszél az élet különböző szakaszairól. Van olyan időszak, amikor természetes módon nagyobb hangsúlyt kap a cselekvés, az építés, a munka, a család, az alkotás, a világban való helytállás. Egy későbbi életszakaszban pedig egyre nagyobb szerepet kaphat az összegzés, a befelé fordulás, az önismeret, a spiritualitás és a magasabb rendű dolgok felé fordulás.
Talán ezért sem lehet ugyanazt az időgazdálkodási receptet alkalmazni 25, 40, 50 vagy 70 évesen.
Más dolgunk van.
És ezt nemcsak felismerni fontos, hanem elfogadni is.
Más időbeosztás működik egy kétgyerekes anyának
És itt jön be még valami, amit szerintem nagyon fontos figyelembe venni: teljesen más egy kétgyerekes anya időgazdálkodása, mint például egy fiatal vállalkozóé, akinek egészen mások a szerepei és a kötöttségei.
Ha délután három körül elindulok a gyerekekért, akkor négytől nyolcig az időm nagy részét már a gyerekek, a háztartás és az esti teendők töltik ki. Persze ebből le lehet csippenteni egy-egy órát munkára, ahogy a közös játékból vagy a saját időmből is – de vajon megéri?
Nekem egyre inkább az a tapasztalatom, hogy nem.
Egy-két óra munka még beleférhet, de ez már ritkán az az elmélyült, koncentrált munka, amire igazán szükségem lenne. Inkább széttördeli az egész napot, és közben azt az érzést kelti, mintha folyamatosan dolgoznék.
Sokkal reálisabb elfogadnom, hogy számomra egy átlagos iskolai napon nagyjából tíztől háromig van az aktív munkaperiódusom, és még ebben az öt órában is szükségem van szünetre.
Természetesen lehetnek más időblokkok. Jó lehet időnként kihasználni a kora reggeli „energiabomba” időszakot, például öttől hétig, vagy egy-egy napon héttől tízig aktívabban dolgozni. De nem minden nap.
Hat és nyolc között már az iskolába és munkába készülődés zajlik, nyolctól tízig pedig számomra fontos énidő következik: mantrázás, séta, edzés, önmagamra figyelés, a háztartás és tulajdonképpen saját magam előkészítése a napra.
Akármennyire szeretném néha már nyolckor elkezdeni a „valódi” munkát – és persze időnként sikerül is –, ha ezt mindennapos elvárássá teszem magammal szemben, sokszor csak plusz stresszt teremtek vele.
És itt megint visszatérünk az életmenedzsmenthez: nem biztos, hogy nekem kell alkalmazkodnom egy elméletileg tökéletes napirendhez. Lehet, hogy a napirendemet kell hozzáigazítanom a valódi életemhez.
Nemcsak az órát, a saját ritmusunkat is érdemes figyelni
Az időbeosztásnál nemcsak azt érdemes figyelembe venni, hogy mikor van időnk, hanem azt is, hogy mikor van energiánk.
Régóta tudom magamról, hogy négy-öt óra körül elfáradok, és ilyenkor a hangulatom, az energiaszintem is lejjebb kerül.
Ezt nem biztos, hogy le kell győznöm.
Lehet, hogy inkább számolnom kell vele.
Ha délutánra valamilyen eseményem van, tudatosan próbálok előtte több pihenést, relaxációt beiktatni. Egyébként is része a délutánjaimnak egy 10–15 perces relaxáció, és újra meg újra azt tapasztalom, hogy nem éri meg ezt feláldozni azért, hogy még valamit gyorsan megcsináljak.
Persze vannak időszakok, amikor mindez felborul.
És talán éppen ez a lényeg: nincs egyetlen, egész évre és minden élethelyzetre érvényes tökéletes időbeosztás.
Más a ritmus iskolaidőben és nyáron. Más télen és nyáron. Más kisgyerekekkel, nagyobb gyerekekkel vagy gyerekek nélkül. Más egy vállalkozónak és egy alkalmazottnak. És más lehet még ugyanannak az embernek is élete különböző szakaszaiban.
Ezért az időgazdálkodásban szerintem nemcsak a feladatainkat kell figyelembe vennünk, hanem a szezonalitást, a cirkadián ritmusunkat, az aktuális élethelyzetünket, a szerepeinket és legfőképpen a saját működésünket.
Talán nem azt kellene kérdeznünk:
Hogyan férhetne még több minden a napomba?
Hanem inkább azt:
Hogyan tudom úgy kialakítani a napomat, hogy az illeszkedjen ahhoz az élethez és ahhoz az emberhez, aki most vagyok?
Mi lenne, ha nem bírálnánk folyton magunkat?
Nagyon jó megerősítés volt számomra az is, hogy mennyire fontos a belső párbeszédünk.
Hogy ne folyamatosan bíráljuk magunkat.
Miért nem csináltam meg? Miért nem haladok gyorsabban? Miért nem vagyok hatékonyabb? Miért nem fér bele több? Miért nem növekszem eléggé?
Pedig lehet, hogy éppen a gyengéd, pozitív belső párbeszéd az a talaj, amelyből valódi növekedés indulhat.
Ehhez kapcsolódott egy másik egyszerű, de nagyon használható gondolat: a nehéz dolgokat néha elég két percre elkezdeni.
Nem kell megcsinálni az egész projektet. Csak az első lépést.
Ha valami túl nagynak tűnik, részekre lehet bontani. Ha pedig valamilyen szokásunkon szeretnénk változtatni, néha könnyebb azt mondani:
Csak ma nem eszem csokit.
Csak ma (egyszer:)) megcsinálom.
Csak két percig foglalkozom vele. (így elkezdem:))
A nagy sokszor bénító. A következő apró lépés viszont tényleg elkezdhető, megtehető.
Mi van, ha most ennyi fér bele?
Számomra az egyik legnagyobb felismerés mégsem egy időgazdálkodási technika volt.
Hanem az elfogadás.
Elfogadom azt a szerepet, amelyben most vagyok.
Elfogadom, hogy ennyi fér bele. Elfogadom, hogy szünetet tartok. Elfogadom, hogy néha feleannyi is elég. Elfogadom, hogy lehet, hogy most nincs szükség további növekedésre.
Lehet, hogy egyszerűen nem most van itt az ideje. Vagy ha hagyom, akkor magától megtörténik. Egy hegymászó mondta mostanában a rádióban, hogy őt a hegy valójában felengedi, nem ő mássza meg. Így van ez, ha elfogadjuk és el is engedjük a dolgokat.
Ettől könnyebbé válik számomram is. Az elégedettség – az egyik fontos nijama a jógában, az egyik alapelv – fontosabb, mint az állandó növekedés.
Valójában szinte minden rendben van, és csak az én hozzáállásom az, ami képes elrontani ezt a képet. Érdekes felismerés volt. Ezt is már körülbelül egy éve mondogatom. Újra és újra azonosítom:).
Tervezni vagy jelen lenni?
Persze rögtön jönnek a következő kérdések.
Jelenben lenni vagy tervezni?
Mindent beosztani, vagy szabadon hagyni időt arra, hogy spontán lehetőségek is megérkezhessenek?
Irányítsam az életemet vagy hagyjam, hogy néha az élet is alakítson engem?
Van-e idő önreflexióra, feldolgozásra vagy csak áramoljon és áramoljon be az új.
Hangosság vagy csend?
A növekedésre fókuszáljak vagy önmagamra?
A munkámra vagy a hobbimra?
A kötelességekre vagy arra, amire valóban vágyok?
A külvilágba tenni az energiám vagy önmagamba?
A tréningre tulajdonképpen én is ezekkel a kérdésekkel érkeztem. És érdekes módon az általam húzott kártyák is pontosan ezeket a témákat hozták elő. Döntsek az álmaim mellett. Azaz: Hogyan tudok úgy az álmaim mellett dönteni, hogy közben az életem többi területét sem hagyom el?
Az élet mint egy Rubik-kocka
A képzés elején egy Rubik-kockát ábrázoló kártyát húztam. Eleinte nem értettem. De a képzés végére világossá vált: pont 6 életterülettel zsonglőrködöm. A Rubik-kockát is csak úgy lehet kirakni, ha minden életterülettel foglalkozom:). Külön-külön nem kirakhatóak:).
Nem elég egyetlen oldalát kirakni.
És döntenem kell, mindegyikkel kapcsolatban.
Lehet gyönyörű a munkám, de ha közben nincs egészségem, nem teljes a kép. Lehet sikeres a vállalkozásom, de ha nincs időm önmagamra, valami hiányzik. Lehet mindenki körülöttem elégedett, de ha én közben teljesen elfáradok, akkor a kocka egyik oldala kimaradt.
Mind a hat oldallal foglalkoznom érdemes. (kell:))
És az egyik oldal én vagyok.
Sőt, ha ezt az oldalt kihagyom, valószínűleg a többit sem tudom hosszú távon kirakni.
Ehhez pedig szükség van szünetekre, delegálásra és arra, hogy megtanuljunk udvariasan nemet mondani. Minden nap. Sőt, önmagamat feltölteni, megújítani, akár minden órában.
És nekem mi a jó?
Talán ez volt számomra a tréning legfontosabb felismerése.
Ami leginkább hátráltat abban, hogy még többet tegyek az álmaimért, vagy egyszerűen gyakrabban döntsek mellettük, az az, hogy nagyon sok energiát fordítok arra, mi jó másoknak.
Ez a munkámban, a cégben is megjelenik.
Nagyon érdekes kérdéseket tettem fel:
Miért nem engedem meg ugyanígy azt, ami nekem jó?
Miért bonyolítok túl dolgokat azért, hogy biztosan nagyon jók legyenek?
Miért akarok mindig valami nagyon jót létrehozni?
Miért olyan fontos, hogy az másoknak jó legyen?
És miért nem legalább ugyanilyen fontos az, hogy nekem is jó legyen?
Érdekes módon ez a kérdés nemcsak velem kapcsolatban jelent meg, hanem a kollégáimmal kapcsolatban is. Mintha tükröt tartanának.
Talán az egyik legfontosabb mondat számomra most ez:
Ami másnak jó, nem kell, hogy az én káromra legyen jó.
Mi van, ha már most is szinte minden jó?
Nagyon szembetűnő volt számomra az is, hogy tulajdonképpen szinte minden jó.
Csak meg kellene élni ezt a jót.
Örülni neki.
Elégedettnek lenni vele.
És megengedni még több pihenést, még több figyelmet az egészségemre, még több időt önmagamra.
Talán ez olyan, mint a természetben a tél és a tavasz.
A magnak szüksége van arra a néhány hónapnyi csendre, pihenésre, sötétségre, mielőtt tavasszal növekedni kezd. Ahogy a gyermeknek is szüksége van arra a kilenc hónapra, hogy kifejlődjön.
Ezt nem lehet erőltetni. Nem lehet sürgetni. Nem lehet mindig tavasz.
És talán velünk is ugyanez történik. Van, amikor a látványos növekedés a dolgunk. Máskor pedig az, hogy töltekezzünk, érjünk, figyeljünk és készülődjünk.
Egy kérdés, ami segíthet eldönteni, mi legyen a fontos
Kaptam még egy nagyon jó fókuszpontot:
Ha ma meghozok egy döntést, milyen hatással lesz rám egy év múlva? És öt év múlva?
Ez talán még jobban segít, mint a híres Eisenhower mátrix:)
Még egy nézőpont: Jógatanítóm mesélt egy olyan mesterről, aki minden nap befeküdt egy koporsóba, hogy megvizsgálja, minek van értelme aznap.
Szóval egyáltalán lesz még jelentősége annak az adott dolognak, ami ma nagyon fontosnak vagy sürgősnek tűnik?
Ha igen, merre visz?
Ez a kérdés nagyon gyorsan képes átrendezni a fontossági sorrendet.
És itt újra eszembe jutott a jógamesterem tanítása is: a napunk egy része nem a külvilágé. Szükségünk van olyan időre, amelyet a saját fejlődésünkre, belső életünkre, gyakorlásra, elcsendesedésre fordítunk.
Ha ennek csak egy jelképes arányt adunk, a nap tíz százalékát, az 2,4 óra.
Elsőre soknak tűnhet.
De ha belegondolunk, hogy a napunkból mennyi energiát adunk a munkának, a családnak, más embereknek, feladatoknak és kötelességeknek, már nem is olyan különös a kérdés:
Miért ne járna legalább ennyi figyelem önmagunknak is?
Én most azt érzem, hogy ezen még tovább tudok lépni.
Hiába figyelek már most is sokkal többet önmagamra, mint korábban, nem probléma, ha ezt tovább emelem.
Talán éppen ez a következő feladatom.
Lehet, hogy nem több időre van szükségünk
A tréning után végül nem az maradt meg bennem, hogyan tudnék még több feladatot belesűríteni a napomba.
Éppen ellenkezőleg.
Nem több időre van szükségem. Hanem több energiára. Vagy a meglévő energiám megőrzésére :).
Több szünetre.
Több elfogadásra. Hogy minden jó úgy, ahogy van.
És talán arra, hogy időnként ne azt kérdezzem magamtól, hogyan tudnék még többet teljesíteni, hanem azt:
Milyen életet szeretnék élni? Mire szeretném szentelni az energiámat?
És ebben az életben jut-e elég hely nekem is? A HELY azért is fontos, mert ez a torokcsakra egyik eleme, amelyet szeretnék kiegyensúlyozni.
Lehet, hogy az a jó időgazdálkodás, az a valódi GAZDAGság, amikor belefér az életünkbe az, ami valóban (nekünk) fontos.
Szeretettel,
Mevu
Röviden az időmenedzsmentről és energiamenedzsmentről
Mi az energiamenedzsment?
Az energiamenedzsment annak tudatosítása, hogy nem minden napszakban rendelkezünk ugyanolyan fizikai és mentális energiával. Ahelyett, hogy kizárólag az óráinkat próbálnánk beosztani, azt is figyelembe vesszük, mikor vagyunk frissek, mikor tudunk koncentrálni, mikor van szükségünk pihenésre, mozgásra vagy feltöltődésre.
Mi a különbség az időmenedzsment és az energiamenedzsment között?
Az időmenedzsment elsősorban azt vizsgálja, hogyan használjuk fel a rendelkezésünkre álló időt. Az energiamenedzsment ehhez hozzáteszi azt a kérdést is, hogy milyen állapotban vagyunk az adott időben. Hiába van például este két szabad óránk, ha addigra már nincs energiánk elmélyült munkára.
Hogyan találhatjuk meg a saját leghatékonyabb időszakunkat?
Érdemes néhány héten keresztül megfigyelni, hogy a nap mely időszakaiban tudunk a legjobban koncentrálni, mikor vagyunk kreatívak, mikor fáradunk el, és mikor van szükségünk pihenésre. Nem biztos, hogy a mások számára ideális napirend a mi életünkben is működik.
Miért fontosak a szünetek munka közben?
A szünet nem feltétlenül elvesztegetett idő. A rendszeres pihenés, mozgás és mentális kikapcsolódás segíthet abban, hogy a következő munkaszakaszban ismét koncentráltabban legyünk jelen. Az energiamenedzsment része ezért az is, hogy nem csak akkor állunk meg, amikor már teljesen elfáradtunk.
Hogyan ossza be az idejét egy kétgyerekes anya?
Nincs mindenkire érvényes ideális napirend. Érdemes abból kiindulni, hogy mely időszakok kötöttek a gyerekek, a munka és a háztartás miatt, és hol találhatók valódi, használható időblokkok. Sok esetben reálisabb néhány koncentrált munkaórával számolni, mint a teljes napot munkanapként kezelni, miközben a pihenésnek és a saját időnek is helyet hagyunk.
Miért érdemes figyelembe venni a saját napi ritmusunkat?
Mert az energiaszintünk és a koncentrációnk a nap folyamán változik. Ha megismerjük a saját működésünket, a nagyobb figyelmet igénylő feladatokat lehetőség szerint az aktívabb időszakainkra tehetjük, a kevésbé koncentrációigényes feladatokat pedig az alacsonyabb energiaszintű órákra.
Lehet ugyanazt az időbeosztást egész évben követni?
Nem feltétlenül. A családi élet, az iskolai időszakok, a szabadságok, az évszakok, a munka mennyisége és a saját élethelyzetünk is változik. Éppen ezért érdemes időnként újragondolni a napirendünket ahelyett, hogy egy korábban kialakított rendszert mindenáron megpróbálnánk fenntartani.
Tanfolyam:
Élet és időmenedzsment tanfolyam
Vagy ajándékba adom a Jógával Jobban Megy tanfolyamom mellé: 🙂
Jógával jobban megy tanfolyam
Ismerd meg Mevut, a jógaoktatódat!
„A Boldogság választás kérdése! Minden pillanatban újrakezdheted és választhatod a boldogságot!”
Mevu - Anya, feleség, Iyangar&Himalájai&kismama jógaoktató, diplomás coach
Mevu két kisgyermek elfoglalt anyukája és az OJA közösség és oldal megálmodója. Célja, hogy a sűrű mindennapokban is könnyedén visszanyerd az energiaszinted, TESTI-leg és LELKI-leg is.
Elfoglalt nőként és anyaként tudja, hogy erre nincsenek óráid. A videók változatos hosszússágúak, a tananyagokat kis lépésekre bontotta, tippeket és trükköket oszt meg, hogyan varázsolj a mindennapjaidba is egy kis nyugalmat.
Programjai nők ezreinek segített nyugodtabbá, erősebbé, rugalmasabbá és kiegyensúlyozottabbá válni.
