ELSŐ HÉT

Megszülettem!!

Frászt hoztam mindenkire:)

Szóval hogy is volt ez? Hétfőn született Bendi, de már vasárnap furcsa jeleket küldött.

Előrebocsátom, hogy nagyon szerencsésnek érzem magunkat, hogy maximalista orvosunk van, aki mindent túlbiztosít, ezért aztán időben kiderült, hogy nem minden van már rendben a pocakomban. No miről is van szó?

A 39. héten egy csütörtöki NST-n nehezen mozgott Bendi, ez rá nem volt jellemző, mert mindig mozogni szokott. A lényeg viszont, hogy rendben volt minden. De ekkor már a doktor úr is szeret ránézni személyesen a leletre és ott volt az NST-n is és rögtön megállapította, hogy a legtöbb mozgást, amit a gép mutat, én nem érzékelek. Nem is érzem. Mondtam, hogy ez régen így van, mert mindig mozog az ultrahangok alapján is, de én csak a nagyobb mozgásokat érzem. Gondolom a kéz-láb kalimpálásokat nem. Amiért nem haragszom, mert ezek szerint nem volt zavaró helyen a keze:). No de mivel így nehezebb magzatmozgást figyelnem, berendelt vasárnapra is NST-re. Ravasz öreg róka az orvosom, biztos sok mindent látott már. Nekem furcsa volt, miért kell vasárnap is bejönnöm. No be is hozott a család, akik a közelben vártak, úgyis csak 20 perc az egész. Na az első NST gépről kb 60 perc után vettek le, mert több furcsaságot észleltek. No de volt, hogy a gép nem rajzolta jól a görbét, mondták, ezért még tovább ment a vizsgálat. Majd elküldtek, hogy kicsit egyek, pihenjek és csináljuk újra. No a család teljesen elfáradt a melegben az autóban, mindenki furcsa hóbortnak tartotta, hogy ennyi vizsgálatot csináljunk. Ez volt a választás napja, még szavazni is menni kellett volna. Hát jó, visszamentem. Majdnem jó lett az az NST, de megint volt egy kisebb furcsaság. No abban maradtunk 4 óra kórházazás után, hogy másnap hétfőn amint tudok jelentkezzem az orvosomnál. Hát én hétfőn elvittem fél 8-ra a fiamat iskolába, utána elintéztem valamit; de már 8-kor hívtam az orvost, hogy fél 10-re tudok bemenni. Mondta, hogy ahogy tudok siessek. Be is értem. Rögtön újra NST egyik gépen. NST a másik gépen. No nem tetszett nekik valami. A gép besípolt hangosan (ez már a szülőszobákon lévő gép volt). Mindenki ideges volt. Majd eltűnt a szívhang – pusztán azért, mert arrébb mászott a baba. Nehéz volt újra befogni a szívhangját. Na ez ilyenkor nem vicces, mert ugye a gép nem mutat semmit – ami nem jó érzés. No éreztem, hogy itt már mindenki a biztosra szeretne menni. De azért mindent megpróbálnak. Fájás és oxitociteszt. No igen, erre hogy reagál? Hát sehogy. De arra jó volt, hogy látszott, nem a fájásokra esik le a szívhang. Mert a gép azért sípolt be, mert 160-ról 60-ra esett le a szívhang. Hát akkor mi lehet? Hát ilyenkor egy dolog szokott lenni: a köldökzsinór szorítja valahol. Innentől már folyamatosan a gépen voltam. A lényeg, megszületett a döntés: menjünk biztosra, legyen császármetszés. Minél előbb. Felhívtam a férjem. Elkezdett készülődni, hogy jön be, pár óra múlva bent is volt a kórházi pakkommal. Mivel nekem választott vérre volt szükségem, nem 11-kor, hanem csak 14.04-05-kor született meg Bendi, mert vártunk a vérszállítmányra. Szóval 14 óra 4 és 5 perc között – láttam az órát:). És tényleg, rajta volt a köldökzsinór – a nyakán, a lábán. 

Majd egy másik posztban kifejtem, miért is nagy csoda ez így, és miért kell örülni a császármetszésnek.

Az első percek

No rögtön megnézhettem Bendit, a mellkasomra is tették. Előtte megismerkedett az apukájával:). Utána pedig mellém tolták a kórházi ágy mellé. Sőt, az első szoptatást is sikerült megejtenünk. Ez nagy öröm volt. A lábaim még nem éreztem. Egész éjjel feküdtem, addig Bendi a csecsemőosztályon aludt végig. Másnap reggel kellett felállnom. Tudtam, semmi jóra nem számíthatok, 8 éve nagyon nehezen ment. Már éjszaka mozgolódtam, forgolódtam, hogy az izmaim kicsit élesztgessem. No hamar túl voltam ezen. A vicces az volt, hogy ezek után fél órán belül megjelent a védőnő és az anyakönyvi hivatalos és mind azt kérte, töltsek ki egy papírt pár órán belül! Még leülni sem tudtam egy hasi sebbel… Asszem ezt sem felejtem el soha. De valahogy mégis kitöltöttem.

A lényeg, hogy a szokásos fájdalmak megvoltak: felállás, leülés egy végtelen fájdalmas procedúrának tűnt. A kórházi magas ágyakról meg pláne.

Születésének másnapján megkaptam Bendit és azóta velem van. Sikerült valahogy mindig kikászálódnom, ha éhes volt. Szerencsés voltam, minden sikerült, csak nagyon fáradt voltam. Ja és nehogy kihagyjam: volt egy nagyon kedves szobatársam, Zsuzsa, szintén császármetszéssel – szóval jól megbeszéltük a kihívásokat és ha tudtunk, segítettünk egymásnak.

Kórházi látogatók

Még a születése után 2 órával sokkoltam sok embert: küldtem egy képet Bendiről nekik:). De csak ennyit. Kvázi megszületett:). Így aztán többen aranyosak voltak és bejöttek a kórházba. Mondtam, jobban teszik, ha még várnak 1 napot, mert még nem tudnék elsétálni az ajtóig:). Szóval pár barátnő aranyos volt. Biztos sokkot kaptak, hogy milyen lassan megyek és még milyen nagy a hasam, de most már ezzel nem törődtem:)

Bejött persze a kiscsalád is kedden, a születés követő másnapon. Ekkor már valahogy kibotorkáltam. Nagytesó is megcsodálta a Kistesót. Nagyon tetszett neki. Apukája ettől fogva még többet foglalkozott Botival, a nagytesóval. Igazi kis páros lettek ők. Ő vitte és hozta iskolába, fektette és vacsoráztatta, kikérdezte a leckét.

Újraformálódik a Kiscsalád

Csütörtökön már jöhettünk haza. Új élet kezdődött. Az éjszakai felkelések, sírások, és hát az itthoni lét egy két szintes lakásban kisbabával, császáros sebbel. Hát igen, nem egyszerű. De határozottan könnyebb volt egy alacsony ágyról felállni, mint a kórháziakról. És pár napig még itthon volt a család, mert hétvége jött, és Boti még 2 nap szünetet pluszban kapott az iskolából.

Hétvégén kialakultak az új szokásaink. Boti, a nagytesó mindenképp ott akart aludni, ahol Bendi. Matracokon, pokrócokon egy egész kényelmes ágyat alakítottunk ki neki a földön. Még hetekig itt aludt. Szerencsére ő jó alvó és semmilyen sírásra nem kelt fel. Én 2-3 óránként keltem és etettem – a császáros seb miatt fekve. Sőt, mivel nem tudtam könnyen felkelni a seb miatt, magam mellé is tettem Bendit. Erről pár hét után igyekeztem leszokni, de eleinte képtelenségnek tűnt többször felkelni.

Szóval keddig volt segítségem. Ami nagyon jól jött. A második hét szerdától egyedül maradtunk, nagyon hiányzott a család többi tagja. Innentől egyedül kellett megoldani a dolgokat. Úgy szép az élet, ha zajlik. A kihívásra meg szükség van:) Szóval ez volt az első hét.:)

MÁSODIK HÉT

Hogy fér bele ennyi minden egy kisbaba életének második hetébe?

Nagyon hosszú második hét Bendivel

Ez egy nagyon hosszú hét volt. Hét elején még nehéz volt a járkálás – a császármetszés miatt -, szinte hihetetlennek tűnt, hogy elinduljunk egy pár napos kisbabával a városba és elintézzünk pár dolgot vagy csak egyedül elinduljunk sétálni. Mik is történtek a héten?

Náthás? Lázas? Miért szipog?

Hétfőn meglátogatott újra a védő néni és megnézte Bendit. Minden rendben volt, szépen gyarapodott, békés volt. Másnap reggelre sajnos benáthásodott

Bendi. Jó lett volna már akkor tudni, hogy ez nem nátha, de pár napig emiatt nagyon odafigyeltünk rá. Utólag kiderült, hogy nem nátha az, hanem a könnycsatornája van beszűkülve és emiatt fokozottan váladékozik a szeme és az orra is. Persze emiatt orrszívózni kellett tényleg, de eléggé aggódtunk, hogy nem lesz-e belőle nátha. A lázmérés minden fortélyával is megismerkedtem újra. Ez egy 7  napos babánál nem olyan jó érzés. A lényeg, hogy a hét második felére rájöttünk, akkor jön a váladék az orrából is, amikor könnyezik, és ez pedig vagy a mohó evéshez vagy a napsütéshez vagy valami máshoz kötődik.

Első séta

Szóval visszatérve a hétfőhöz, megejtettük az első sétánkat. Vicces volt, hogy mire elindultunk, addigra elkezdett cseperegni az eső. De csak picit. Szóval elindultunk a nagytesóval, Botival és Bendivel, az újszülöttel, jól bebugyolálva a borongós időben picit sétálni. Olyan jó volt, hogy végül 40 percet sétáltunk. Boti tolta a babakocsit és ezt nagyon élvezte. No ez volt az első kimozdulás, de ekkor még nagyon sokat segített Boti, mert épp a “szülési szabadságát” töltötte és hiányzott az iskolából.

Kórházi látogatás

Másnap már messzebbi túrát terveztünk egy  8 napos babával: bementünk az anyakönyvi kivonatért a kórházba. No ez már egy matematikai feladvány, kiszámolni az étkezést, az utazási időt és az ügyintézési időt és ez mind 3 órán belül meglegyen. No, ez igazi szervezést igényelt – de sikeresen megoldottuk. Legnagyobb meglepetésemre tudtam vezetni, minden gond nélkül – megint csak a császár miatt volt ez nagy csoda. Szerencsére javult a sebem. Csináltam a gyógytornász által javasolt “hasbehúzásokat”, amik a haránt hasizmokat edzik és nem ártanak a sebnek és a gyógyulásnak. Ártalmatlan belégzések hasbehúzással. Nagyon örültek nekünk a kórházban – meglátogattuk a szülésznénit is. Vittünk ajándékot a csecsemősöknek így utólag, mert ők is nagyon kedvesek voltak. Az anyakönyvi papírt pedig 2 perc alatt átvettük.

Varratszedés babával

Közben több email érkezett, hogy küldjek el a baba születésével kapcsolatban ezt-azt a munkahelyre és az Őssejt intézménybe. Így szerdára ezeket az ügyintézéseket terveztük. Sajnos a séta elmaradt.

Szerda délután viszont mennem kellett varratszedésre. Ehhez már délben elkezdtem készülődni. Igen délben. Pedig délutánra voltam hivatalos. No de miért is? Megint csak matematikai feladvány úgy megetetni a gyermeket, hogy a városba vezető utat, az orvosi vizsgálatot is kibírja és még haza is érjünk. Sikeresen vizsgáztam megint matekból:). De az orvos sajnos nem ért rá, így csütörtökön meg kellett ismételni ezt a matekfeladványt.  Annyira szerencsénk volt, hogy a vizsgálat 5 percig sem tartott, így még egy 20 perces sétát is beiktattunk az orvosi rendelő környékén. Ekkorra kitavaszodott és gyönyörű napsütésben sétáltunk egy szép sétányon.

Nagy séta

Pénteken újra sétáltunk, immáron Boti nélkül, mert ő már iskolában volt. Sikerült 1,5 órát csavarognunk földúton és betonúton felváltva a ragyogó napsütésben. Bendi jókat aludt közben, míg én napoztam és szívtam a friss levegőt és nem utolsó sorban megjárattam a lábaim:).

És jött a hétvége! Juhijj. Elmentünk a Dunaparty megállóba lángosozni és limonádézni a családdal. Nagyon jó volt kicsit napozni a melegben és a családdal ejtőzni egyet a Duna parton. Vasárnap ugyancsak a szép időt élveztük, immáron a kertben. Grilleztünk, délután tollasoztunk Botival. Bendi pedig picit napozott és közben hamizott többször a teraszon:) Délután egy picit elvittem megzötyögtetni a popóját a babakocsiban, azaz sétáltunk egyet a földutakon:). Nagyon jó kis hét volt.

A második hét végére már könnyedén mozogtam, hozzászoktam az éjszakai 3-5 óra alváshoz részletekben. Próbáltam délután aludni, de többször nem sikerült, csak relaxálni. Bendi nagyon jó baba volt. Volt hogy éjszaka 1 óra helyett 2 órát is fent volt ugyan, de legtöbbször ha kapott enni, nagyon nyugodt volt és jókat aludt. Hét végére sokat mosolygott, a tesójára is:) Boti imádta pelenkázni. Hét végére, pont vasárnapra leesett a köldökcsonkja. Előtte kicsit megijedtem, mert véresnek tűnt, azaz az is volt. De pont azért, mert kezdett leválni.

Elkezdett egyre több tejet visszabüfizni és bukni, néha az orrán jött ki. Egyszer meg annyira köhögött tőle, jó hogy ott voltam mellette és rögtön felemeltem.

HARMADIK HÉT

Hogyan oldjunk meg hivatali dolgokat egy 14 napos babával?

Valahogy a születés és a hivatali ügyintézés nem elváló fogalmak sajnos.

Sosem gondoltam volna azt sem, hogy egy pár napos babával egyedül elindulok az orvoshoz, de azt sem, hogy egy 2 hetessel már egyedül fogadóm a biztosítót egy másik helyszínen. De a kényszer nagy úr és eléggé kreatívvá tett: igen, hordozókendőben talán meg tudom oldani. Ráadásul egy adóhivatali ügy sem várhatott tovább, amit a város másik felén kellett elintézném. Ez a következő  nap programja volt. Ide már hívtam segítséget, mert úgy éreztem, képtelenség 3-4 óra alatt úgy megfordulni, hogy ne legyen szükség segítségre. A lényeg, hogy családilag megoldottuk nem csak azt, hogy odajussak, hanem az adóhivatali ügyet el is intézzem:). Innentől tudtam, hogy ha nagyon kell, egész biztosan bárhova oda tudunk majd menni. No nem mondom, eléggé lefárasztottak ezek az események. Ennek következtében az volt az érzésem, hogy a korábbi tetemes tejkínálat kezd visszaesni. Ezért elrendeltem magam számára egy 2 napos pihenőt. Még sétálni sem mentünk. Ez jót tett mindkettőnknek. Visszaállt a kereslet-kínálat egyensúlya és ki is pihentem magam. Volt amikor úgymond alváskúrát csináltam. Napközbeni program helyett Bendi alvásidejében is csak aludtam. Bendi egyébként még jól tartotta az eszik-alszik ritmust, ezért is volt könnyebb kiszámítani, mikor induljunk el és hogy az út alatt nagyjából aludni fog. A következő héten kezdett egyre többet fent lenni és érdeklődni a világ felé.

NEGYEDIK HÉT

Idill: terasz, kert, napsütés, pizza

Egy kis státusz

A 3. hét hétfőn 3.57 kg volt, azaz 70 dekával több, mint ahogy a kórházat elhagytuk. Azért vannak kételyeim a mérlegek pontosságát illetően – de most vegyük úgy, hogy pontosak. Szóval ezek szerint elég a tejecske, amit kap:)

Idill: terasz, kert, napsütés

Pont a negyedik hét kezdetén volt a 4 napos hétvége, ami nagyon jól sikerült.Jó volt 3 héttel a szülés után újra együtt lenni a családdal. Igaz, sok volt a teendő itthon, de mégis együtt volt a család és sütött a nap. Szóval olyan nagyon jó érzés volt együtt lenni.

Nagyon szerencsés is vagyok, mert majdnem minden házimunka alól tehermentesített a kis családom, főleg a férjem, és így tényleg Bendivel harmonikusan tudtunk létezni: ami evést-alvást-tisztálkodást jelentett:). Meg persze így is sok ügyintézést, mosás, pakolás jutott rám, de a bevásárlást, kert rendberakását, nagyfiúval játszást teljesen megoldották kettesben. Ezen a hétvégén a fű rendbetétele, a fenyők marhatrágyázása és később egy kis permetezés is adódott – persze nem nekem:). Közben én mindkét teraszt letakarítottam. Utána pedig kiültünk a teraszra reggelizni vagy vacsorázni vagy beszélgetni. Szuperjó volt.

Bendi is élvezte, szeret aludni a teraszon, illetve a friss levegőn lenni. Május 1-jén pedig Botival és Bendivel elsétáltulnk a diósdi kőbányába egy viszonylag lejtősebb föld úton – kicsit félve indultam neki, de mivel Boti szerette volna, megpróbáltuk. Jól sikerült a séta hármasban, és ekkor örültem, hogy nagy kerekei vannak a babakocsinknak. A következő hétvégén az volt a jó, hogy semmilyen kerti munka nem volt már, így még többet ültünk a teraszon: reggeliztünk, ebédeltünk.Sőt, Botival még pizza tésztát is gyúrtunk, majd az olasz recept alapján készült pizzát a teraszon fogyasztottuk el. Bendi szépen gyarapodott, azonban ezen a héten elkezdett többet fent lenni és akkor többet nyöszörögni. Szóval egyre jobban oda kellett figyelni arra a délelőtti és délutáni pár óra alvásra, hogy kihasználjuk, mert délutánonként már egyre többet volt a kezemben. Délelőtt is egyre több időt igényelt a megnyugtatása. Alapvetően csak picit lehet hasfájós, mert ha eleget nézelődhetett, mindig megnyugodott. Kérdés – mi az elég? Vízszintesen fekve nehéz elég látnivalót biztosítani. Ezért aztán továbbra is jártunk sétálni, főleg délután, amikor látszott, hogy jön a nyöszörgős időszaka. No és amire rájöttünk, hogy ilyenkor valószínűleg már fáradt. És a lecsillapításában, a saját maga megnyugtatásában óriási segítségünkre voltak a babazenék. Ezek közül is Mozart-os a kedvence. Ezekre tudott kicsit elcsendesedni, majd álomba merülni.

Mindig van valami: lyukas babakocsi kerék

Hogy egy kis izgalom is legyen, a hétvégén kilyukadt a babakocsink kereke, ami természetesen indulás előtt derült ki – így végül hordozókendőben vittem sétálni Bendit, mert már be volt ígérve a séta Botinak is a játszótérre. Apropó, hordozókendő – ezen napokban volt a hordozás hete, és ezen jeles alkalomból volt egy XI. kerületi hordozós rendezvény. Úgy gondoltam, jó lenne megnézni élőben a kendőket, ezért a kis 3 hetes babával felkerekedtünk és benéztünk. Mindenki megcsodálta őt, ahogy a rugalmas kendőben éppen aludt. Meg is ismertem az összes típusú kendőt és úgy éreztem, elveszem a széles kínálatban. Gyorsan siettünk is hazafelé, hogy az etetésre hazaérjünk. Mivel ez a rendezvény délelőtt volt, majdnem el tudtuk kerülni a hőséget. Hazafelé mindketten megizzadtunk a kocsiban.

Csipetcsapat iskolába megy

Na ezen a héten csütörtökön ennél is jobban megizzadtunk, amikor 14 órára mentünk a Nagyfiúért Bendivel. A rekkenő hőség megtanított, hogy ezentúl kis vizet neki is bekészítsek a kocsiba – mégha anyatejes is -, de ami fontosabb, ha lehet, jó előre kinyissam a kocsi ajtaját és ha lehet valamennyire elindítsam a légkondit, ha a délbeni időben muszáj autóznunk. Szegénykémen napkiütések is lettek rögtön egy autózást követően.

Heti bölcsesség: 1 napra egy program

Ami a programozást illeti: mindent meg lehet oldani, de azt tapasztaltam, egy napra egy program bőven elég. Ez lehet a Nagytesóért menés vagy éppen egy hordozós találkozó.